7.rész - Harry szemszöge

 Az a helyzet, hogy ez egy már előre megírott blog, már 50 rész készen van belőle, és az elején nagyon gyakran írtunk eléggé rövid részeket, szóval ez az oka annak hogy ilyen rövidek. Még csak itt lendültünk bele az egészbe, szóval nézzétek el, egyre hosszabbak és eseménydúsabbak lesznek a részek. 
Jó olvasást! :)

7.rész (Harry)


Lois feszült volt a hazafele úton. Akartam segíteni de nem jött össze. Miért is gondoltam azt hogy segíthetek, pont én...baromság. Louis hazadobott aztán még otthon neteztem és lefeküdtem. Másnap suliba egyedül bolyongtam a folyosón a sok gyerek között. Első órám kémia volt utána pedig Louisval volt órám. Óra után odamentem hozzá.
- Jól vagy? - kérdeztem
- Nem. - felelte
- Mi történt? - kérdeztem. Louis leült a tanári székbe és elkezdett beszélni.
Cassy szakított vele. Fuh de nem értem azt a csajt. Ezért? Ez nagyon rossz. Persze nekem csak jó de rossz Louist szomorúnak látni.
- Ne légy szomorú Louis kérlek. - biztattam.
- Ez ellen nem tudunk mit tenni. Menj órára megvagyok. - mondta és mosolygott egyet.
Visszamosolyogtam aztán kimentem a teremből. Egész nap rajta járt az agyam. Néha-néha összefutottunk a folyosón de nem nézett rám. Nagyon maga alatt volt egész nap. 8. óra után mentem kifele a suli kapuján és láttam hogy Louis hazafele gyalogol egyedül.
- Louis! - kiáltottam. Megfordult és mosolygott egyet.
- Gyere Harry. - intett. Oda rohantam mellé és elkezdtünk beszélgetni.
- Na és Harry, hogy állsz Conorral? Kibékültetek már? - kérdezgetett.
- Nem még nem. És nem hiszem hogy valaha is kifogunk vagy valaha is hozzám szól ezek után. - mondtam
- Bízz benne hogy minden jó lesz. És engem nem zavar. Ugyan olyan vagy mint a többi ember. - mondta
Beszélgettünk még aztán elváltunk egymástól. Ő ment balra én pedig jobbra.
Otthon beszélgettem anyával meg megnéztem egy filmet aztán lefeküdtem aludni.