4.rész ( Louis szemszöge)
Még aznap délután találkoztam Cassyvel. Meglepő dolgot közölt velem. Bevallotta nekem, hogy szeret, és mióta csak ismer, szerelmes belém. Eléggé megrázó dolog volt számomra, hogy csak azért volt velem, hogy közelebb kerüljön hozzám, és nem azért, hogy a barátom legyen. Bár bevallom én is jobban közeledtem hozzá, mint barát, ezért adtam neki egy esélyt. Próbáljon meg megszerezni, ha nem megy, akkor maradunk haverok. Persze ez a feladat nehéz lesz, mert eléggé hosszú és bonyolult ceremónia az, hogy valakibe beleszeressek.
*****
Másnap reggel mikor leparkoltam az iskola előtt észrevettem, hogy a fal mellett összekuporodva ücsörög Harry. Igaz előző nap elküldött, nem hagyhattam magára. Muszáj volt oda mennem. Leguggoltam elé, ő pedig felemelte a fejét. Szemei vörösek voltak, arca könnyektől ázott.
- Mi történt? - kikérdeztem félve, ő csak megrántotta a vállát és zokogni kezdett - Nem szeretnél beszélni róla? Gyere velem. - mondtam, és felhúztam őt a földről, mire ő megállt és leblokkolt.
- Órára kell mennem.
- Ne törődj. Ha elmondod mi bánt, kiigazollak a mai napról.
Lassan bólintott egyet, majd követni kezdett. Bevezettem az irodámba, amit kaptam, és bezártam az ajtót. Leültem a székembe, és ő pedig velem szemben.
- Szóval?
Kicsit habozott, harapdálta az ajkát, majd bele kezdett.
- Tegnap Conornak, a legjobb haveromnak elmondtam egy titkomat...amit eddig csak anyukám tudott...és mire ma reggel bejöttem az egész iskola ezen csámcsogott - mondta ki nyögve nyelősen és újra sírni kezdett.
- Értem. Nem akarom megkérdezni mi is volt a titok, majd kiderül, vagy majd elmondod. Próbálj meg úgy gondolkozni, mintha ez meg se történt volna. Mintha egy átlagos nap lenne minden nap. - kezdtem bele de ő bele szólt.
- Ez nem olyan egyszerű. Most e miatt mindenki elkerül, kiközösít, és megutál. Nem tehetek erről, és most mindenki ellenem fordult e miatt.
- Harry, ne aggódj már ezen. Majd elfelejtik. Ez csak egy hullám. Minden suliban van ilyen, és maximum 1 hét és elfelejtik és minden a régi lesz - mondtam bíztatóan, de ő csak mormogott valamit. - Micsoda?
- Biszex vagyok. - mondta szinte suttogva, és egy pillanatra megállt bennem az ütő. Nem tudtam mit akar ezzel mondani, de aztán leesett.
- És?
- És? Maga szerint ez csak ennyi? Gondolja el magát az én szerepemben. Milyen lenne? - kezdett el kiabálni.
- Először is, kérlek szépen tegezz. Utálom hogyha magáznak. Még csak 26 éves vagyok. Szólíts Louisnak. Másodszor pedig tudom hogy nehéz, de ki kell tarts a végsőkig. Ez nem egy olyan dolog amin tudsz változtatni,csak ha letagadod, de abból nem fogsz jól kijönni úgysem.
Bólintott egyet, majd csöndben felállt, és kifelé indult.
- Harry! Itt ne felejtsd a papírt! - mondtam és nyújtottam felé az igazolást a mai napra - Ja és még valami. Nincs kedved délután eljönni velem és...a barátnőmmel eljönni korcsolyázni? - kérdeztem, ő pedig kicsi vigyorral az arcán bólogatott - Akkor majd itt a suli előtt 4kor találkozunk mosolyogtam, ő pedig elhagyta a szobát...
Még aznap délután találkoztam Cassyvel. Meglepő dolgot közölt velem. Bevallotta nekem, hogy szeret, és mióta csak ismer, szerelmes belém. Eléggé megrázó dolog volt számomra, hogy csak azért volt velem, hogy közelebb kerüljön hozzám, és nem azért, hogy a barátom legyen. Bár bevallom én is jobban közeledtem hozzá, mint barát, ezért adtam neki egy esélyt. Próbáljon meg megszerezni, ha nem megy, akkor maradunk haverok. Persze ez a feladat nehéz lesz, mert eléggé hosszú és bonyolult ceremónia az, hogy valakibe beleszeressek.
*****
Másnap reggel mikor leparkoltam az iskola előtt észrevettem, hogy a fal mellett összekuporodva ücsörög Harry. Igaz előző nap elküldött, nem hagyhattam magára. Muszáj volt oda mennem. Leguggoltam elé, ő pedig felemelte a fejét. Szemei vörösek voltak, arca könnyektől ázott.
- Mi történt? - kikérdeztem félve, ő csak megrántotta a vállát és zokogni kezdett - Nem szeretnél beszélni róla? Gyere velem. - mondtam, és felhúztam őt a földről, mire ő megállt és leblokkolt.
- Órára kell mennem.
- Ne törődj. Ha elmondod mi bánt, kiigazollak a mai napról.Lassan bólintott egyet, majd követni kezdett. Bevezettem az irodámba, amit kaptam, és bezártam az ajtót. Leültem a székembe, és ő pedig velem szemben.
- Szóval?
Kicsit habozott, harapdálta az ajkát, majd bele kezdett.
- Tegnap Conornak, a legjobb haveromnak elmondtam egy titkomat...amit eddig csak anyukám tudott...és mire ma reggel bejöttem az egész iskola ezen csámcsogott - mondta ki nyögve nyelősen és újra sírni kezdett.
- Értem. Nem akarom megkérdezni mi is volt a titok, majd kiderül, vagy majd elmondod. Próbálj meg úgy gondolkozni, mintha ez meg se történt volna. Mintha egy átlagos nap lenne minden nap. - kezdtem bele de ő bele szólt.
- Ez nem olyan egyszerű. Most e miatt mindenki elkerül, kiközösít, és megutál. Nem tehetek erről, és most mindenki ellenem fordult e miatt.
- Harry, ne aggódj már ezen. Majd elfelejtik. Ez csak egy hullám. Minden suliban van ilyen, és maximum 1 hét és elfelejtik és minden a régi lesz - mondtam bíztatóan, de ő csak mormogott valamit. - Micsoda?
- Biszex vagyok. - mondta szinte suttogva, és egy pillanatra megállt bennem az ütő. Nem tudtam mit akar ezzel mondani, de aztán leesett.
- És?
- És? Maga szerint ez csak ennyi? Gondolja el magát az én szerepemben. Milyen lenne? - kezdett el kiabálni.
- Először is, kérlek szépen tegezz. Utálom hogyha magáznak. Még csak 26 éves vagyok. Szólíts Louisnak. Másodszor pedig tudom hogy nehéz, de ki kell tarts a végsőkig. Ez nem egy olyan dolog amin tudsz változtatni,csak ha letagadod, de abból nem fogsz jól kijönni úgysem.
Bólintott egyet, majd csöndben felállt, és kifelé indult.
- Harry! Itt ne felejtsd a papírt! - mondtam és nyújtottam felé az igazolást a mai napra - Ja és még valami. Nincs kedved délután eljönni velem és...a barátnőmmel eljönni korcsolyázni? - kérdeztem, ő pedig kicsi vigyorral az arcán bólogatott - Akkor majd itt a suli előtt 4kor találkozunk mosolyogtam, ő pedig elhagyta a szobát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése