1.rész - Harry szemszöge

1. rész (Harry)

Egy újabb nap. Reggeli kávé pogácsa egy alma és irány a suli. Felkaptam a táskám és elindultam. Suliba menet sokat szoktam gondolkozni elég hosszú az a 30 perc, és ez ma is ugyanígy történt. Az emberek csak azt látják, hogy egy 18 éves srác lehajtott fejjel megy az iskolába. Minden ember ezt gondolja a legegyszerűbbet. Miközben teljesen más van e mögött. A suli környékén özönlöttek a diákok, mint minden reggel. Klikkekben gyülekeztek a suli udvaron. Én is megtaláltam az osztályom egyik felét. Pacsiztam a többiekkel aztán elkezdtek sztorizgatni, ki mit csinált a hétvégén és milyen jó buli volt. 

Conor

Szerettem az osztályom, de még is volt bennem egy érzés hogy nem tartozom közéjük. Én csak ott álltam és hallgattam a sztorikat és néha-néha mosolyogtam, ha megkérdezték – Igaz, Harry?- Aztán mikor meghallottuk a csöngőt bementünk és leültünk a kémia terembe. Középen sorban egy-egy csap van és én pont leghátul ülök a csap mellett, Conor mellett. Ő a legjobb barátom. Kis korunk óta ismerjük egymást. Az ovitól kezdve együtt járunk mindenhova. Ő mindent tud rólam és én is róla. Amikor kezdődött volna az óra belépett az osztályfőnök az ajtón és elpapolta, hogy a házirendben új dolgok vannak blahblahblah. Unalmas volt. Aztán kiment mi meg szenvedtünk 45 percet. Az egész nap arról szólt, hogy egyik teremből a másikba járkáltunk közben szólt a suli rádió egy-két jó zenével. Aztán jött a kaja szünet. Conor, Charlie és én leültünk egy asztalhoz és ott ebédeltünk. Nagyon sok szép lány van a sulinkba csak egy a baj hogy nem minket néznek meg hanem Brad csapatát. A tipikus menő srácok a suliba. Ebéd után még volt 2 óránk egy fizika és egy matek utálom mind a kettőt. Aztán hazamentem. Otthon ledobtam a táskám és felmentem a netre. Olvastam minden félét twitter,facebook ami csak lehetséges, aztán megszólalt a telefonom. Conor volt.
- Szia. Mizu? – szóltam bele a telefonba
- Harry láttad az a dögös csajt ma az ebédlőbe? – kérdezte
- Nem. Kellett volna? – tényleg nem emlékszem arra a csajra bár hogy őszinte legyek nem csak a csajokat néztem hanem a pasikat is.
- Igen kellett volna. Találtam róla képeket. Átküldöm nézd meg. – annyira izgatottan mondta és én nem értettem miért kell ennyire boldognak lenni.
- Oké. Kösz! – mondtam és kinyomtam a telefont.
Tanultam 20 percet keddre aztán elmentem otthonról. Magam sem tudtam hova megyek csak mentem. Tél volt és esett a hó. Elhaladtam minden üzlet mellett ahol az emberek ruhát próbáltak, kávézókban ültek és beszélgettek, volt aki fodrásznál ült de nem láttam olyan embert aki egyedül nagykabátban barangolna, magamon kívül. Csörgött a telefonom de nem vettem fel. Aztán leültem egy padra a kis tó mellett. Ott volt a közelben és szerettem ide járni. Volt egy kis eldugott része az egész mindenségben fent a fán amit még Conorral építettünk oda akkor szoktam menni amikor gondolkoznom kell. És azt csak mi ketten tudjuk. Most úgy éreztem csak le kell üljek. Néztem a befagyott tavat amin volt pár ember akik korcsolyáztak. Volt egy nagyon helyes fiú akit egész végig néztem. Nem tudtam levenni róla a szemem. Ő jól érezte magát egy lánnyal és nem figyelt rám. Csak egyszer nézett rám utána elkapta a fejét. Hazafelé egész végig azon a fiún gondolkoztam. Volt egy fajta kisugárzása amit nem tudtam hova tenni. Otthon csináltam egy forró kakaót magamhoz vettem a könyvem és olvastam. Este 8-kor hazaért anya aki egész nap dolgozott. Elment fürdeni bekapott két falatot aztán bealudt a kanapén. Én is felmentem a szobámba és lefeküdtem. Aznap este azzal a fiúval álmodtam.