7.rész - Harry szemszöge

 Az a helyzet, hogy ez egy már előre megírott blog, már 50 rész készen van belőle, és az elején nagyon gyakran írtunk eléggé rövid részeket, szóval ez az oka annak hogy ilyen rövidek. Még csak itt lendültünk bele az egészbe, szóval nézzétek el, egyre hosszabbak és eseménydúsabbak lesznek a részek. 
Jó olvasást! :)

7.rész (Harry)


Lois feszült volt a hazafele úton. Akartam segíteni de nem jött össze. Miért is gondoltam azt hogy segíthetek, pont én...baromság. Louis hazadobott aztán még otthon neteztem és lefeküdtem. Másnap suliba egyedül bolyongtam a folyosón a sok gyerek között. Első órám kémia volt utána pedig Louisval volt órám. Óra után odamentem hozzá.
- Jól vagy? - kérdeztem
- Nem. - felelte
- Mi történt? - kérdeztem. Louis leült a tanári székbe és elkezdett beszélni.
Cassy szakított vele. Fuh de nem értem azt a csajt. Ezért? Ez nagyon rossz. Persze nekem csak jó de rossz Louist szomorúnak látni.
- Ne légy szomorú Louis kérlek. - biztattam.
- Ez ellen nem tudunk mit tenni. Menj órára megvagyok. - mondta és mosolygott egyet.
Visszamosolyogtam aztán kimentem a teremből. Egész nap rajta járt az agyam. Néha-néha összefutottunk a folyosón de nem nézett rám. Nagyon maga alatt volt egész nap. 8. óra után mentem kifele a suli kapuján és láttam hogy Louis hazafele gyalogol egyedül.
- Louis! - kiáltottam. Megfordult és mosolygott egyet.
- Gyere Harry. - intett. Oda rohantam mellé és elkezdtünk beszélgetni.
- Na és Harry, hogy állsz Conorral? Kibékültetek már? - kérdezgetett.
- Nem még nem. És nem hiszem hogy valaha is kifogunk vagy valaha is hozzám szól ezek után. - mondtam
- Bízz benne hogy minden jó lesz. És engem nem zavar. Ugyan olyan vagy mint a többi ember. - mondta
Beszélgettünk még aztán elváltunk egymástól. Ő ment balra én pedig jobbra.
Otthon beszélgettem anyával meg megnéztem egy filmet aztán lefeküdtem aludni.

6.rész - Louis szemszöge

 Eléggé rövid lett, bocsánat! :/

6.rész ( Louis)

Mikor elkezdtünk korizni, Cassyvel csak ámultunk, hogy Harry mennyire tehetséges. Nem néztem volna ki belőle, hogy pont ehhez ért. Megpróbáltuk mi is követni, és sikerült is. Azért mi is eléggé tapasztaltak vagyok ezen a téren. Évek óta ide járunk ki minden délután. Élvezetes volt. Mikor már utolsó percek maradtak hátra, beértem Harryt, majd el is hagytam pár mondat után. Végül éppen akartam megállni a pálya szélén, amikor neki mentem Cassynek. Ő idegesen pattant fel, és kiáltott rám.
- Ez most komoly?! Nézz már oda!
- Cassy nyugi. Máskor csak nevetsz ezen. Mi bajod van?
- Majdnem kitörtem a nyakamat!- kiáltott tovább.
- Jajj oda ne rohanjak, ezt komolyan gondolod?
- Milyen tapló itt valaki
- Na jó Cassy, ezt most hagyd abba! - szóltam rá, ő pedig ezen felkapta a vizet.
- Jó tudod mit? Végeztem! - mondta és korijával a kezében elszaladt.
- Cassy, ne csináld már - ordítottam utána, de őt nem érdekelte.
Akkor érkezett meg mellém Harry. Kicsit félénken nézett rám, kérdezni akarta hogy mi történt, de csak elkaptam a fejemet. Megrántottam a vállamat, majd a korimat felkaptam és indultam haza felé, Harryvel mögöttem. Belül dühöngtem. Nem tudtam elképzelni mi történt vele. Forrt az agyam és idegeskedtem, ez persze látszott is rajtam mivel Harry csak félve nézett rám néha. Beültünk a kocsiba,a én pedig haza furikáztam őt.
- Ne haragudj, hogy így kiborultam..csak..ő a legjobb barátnőm...és ez a kapcsolat nem is volt igazi..csak félek hogy elvesztem őt. - mondtam hadarva, mire Harry megértően nézett rám.
- Semmi gond. Köszönöm, hogy elmehettem veletek. Jó kis kikapcsolódás volt.
- Rendben, akkor Szia! - mondtam, ő pedig intett és besétált a házba.
Elindultam haza amikor megcsörrent a telefonom. Cassy volt az.

5.rész - Harry szemszöge

5.rész (Harry)

Másnap reggel mikor felkeltem és belenéztem a tükörbe nagy vörös szemeket láttam. Megfürödtem felöltöztem és újra a tükör elé álltam. Úgy festettem mint egy igazi popsztár. bőrkabátba farmerba csuka minden profi volt de közben görcsölt a gyomrom és sírhatnékom volt, de elindultam suliba. Útközben Conor küldött egy üzenetet hogy üdv a suliba pöcsfej. Na ekkor összeestem. Nagy nehezen felálltam és bementem suliba. Mindenki úgy nézett rám mint egy ufóra, aki teljesen más mint ők. Borzalmas érzés volt. Aztán Louisval a TANÁROMMAL beszélgettem első órában és még igazolást is adott ja és pluszba rá meghívott délután korizni a barátnőjével. Legalább megtudtam hogy van barátnője. Aznap Leszartam hogy ki mit gondol. Conorral nem beszéltem se a többiekkel. Éreztem hogy nem szeretnek és lenéznek de nem akartam ezzel foglalkozni. Rajzolgattam szünetekbe órán figyeltem aztán sélután megcsináltam a leckét neteztem és elmentem korizni. Útközben eszembe jutott amikor ma Louis belenézett a szemembe. Gyönyörű kék szemei vannak amik nagyon tetszenek. De ő a tanárom nem tetszhet. Nem tudom mit érzek. Nagyon nehéz ez az egész. És neki van barátnője. Egész végig ezen gondolkoztam míg oda nem értem a pályához ahol legelőször láttam őt.
- Szia Harry! – köszönt Lou.

- Sziasztok! – köszöntem

Louis barátnője bemutatkozott. Cassynek hívják aha jó név. Mrgkaptam a korimat és mentem egy két kört. Régen voltam már pályán de azért még mindig megy.
- Hűű de profi vagy Harry. – szólt Cassy
- Áhh dehogyis. Csak kiskoromban mindig ide jártunk. – mondtam és elmentem még egy körre
Sokan voltak a pályán így nehéz volt gyors köröket futni. Volt egy pár lány aki engem nézett a pálya széléről és viháncoltak össze-vissza. Elmentem mellettük mire az egyik lány sikított egye. Furi helyzet volt. Aztán mentem tovább és Louis bejött mellém.
- Jól megy nagyon. – mosolygott
- Kösz. Próbálkozok.
- Megnyugodtál már? Beszéltél azóta Conorral? – kérdezősködött
- Nem nem beszéltem. Felkavart voltam. Most se vagyok nyugodt de jól leplezem igaz?
- Nagyon is. Ha bármi kell segítek de most élvezzük ki az utolsó perceket. – mosolygott egyet és elsuhant.
Miért kedveskedik velem? A többi diákkal nem teszi ezt. Én miért vagyok kivétel? Nehéz volt úgy ott lenni hogy láttam hogy a barátnőjével van. Elmentem forró teáértés amikor jöttem vissza Louis és Cassy a pálya szélén a korlát mellett veszekedtek. Mire odaértem csak annyit hallottam hogy Cassy azt mondja befejeztem és elrohant.

4.rész ( Louis Szemszöge)

4.rész ( Louis szemszöge) 

Még aznap délután találkoztam Cassyvel. Meglepő dolgot közölt velem. Bevallotta nekem, hogy szeret, és mióta csak ismer, szerelmes belém. Eléggé megrázó dolog volt számomra, hogy csak azért volt velem, hogy közelebb kerüljön hozzám, és nem azért, hogy a barátom legyen. Bár bevallom én is jobban közeledtem hozzá, mint barát, ezért adtam neki egy esélyt. Próbáljon meg megszerezni, ha nem megy, akkor maradunk haverok. Persze ez a feladat nehéz lesz, mert eléggé hosszú és bonyolult ceremónia az, hogy valakibe beleszeressek.
*****
Másnap reggel mikor leparkoltam az iskola előtt észrevettem, hogy a fal mellett összekuporodva ücsörög Harry. Igaz előző nap elküldött, nem hagyhattam magára. Muszáj volt oda mennem. Leguggoltam elé, ő pedig felemelte a fejét. Szemei vörösek voltak, arca könnyektől ázott.
- Mi történt? - kikérdeztem félve, ő csak megrántotta a vállát és zokogni kezdett - Nem szeretnél beszélni róla? Gyere velem. - mondtam, és felhúztam őt a földről, mire ő megállt és leblokkolt.
- Órára kell mennem. 
- Ne törődj. Ha elmondod mi bánt, kiigazollak a mai napról.
Lassan bólintott egyet, majd követni kezdett. Bevezettem az irodámba, amit kaptam, és bezártam az ajtót. Leültem a székembe, és ő pedig velem szemben.
- Szóval?
Kicsit habozott, harapdálta az ajkát, majd bele kezdett.
- Tegnap Conornak, a legjobb haveromnak elmondtam egy titkomat...amit eddig csak anyukám tudott...és mire ma reggel bejöttem az egész iskola ezen csámcsogott - mondta ki nyögve nyelősen és újra sírni kezdett.
- Értem. Nem akarom megkérdezni mi is volt a titok, majd kiderül, vagy majd elmondod. Próbálj meg úgy gondolkozni, mintha ez meg se történt volna. Mintha egy átlagos nap lenne minden nap. - kezdtem bele de ő bele szólt.
- Ez nem olyan egyszerű. Most e miatt mindenki elkerül, kiközösít, és megutál. Nem tehetek erről, és most mindenki ellenem fordult e miatt.
- Harry, ne aggódj már ezen. Majd elfelejtik. Ez csak egy hullám. Minden suliban van ilyen, és maximum 1 hét és elfelejtik és minden a régi lesz - mondtam bíztatóan, de ő csak mormogott valamit. - Micsoda?
- Biszex vagyok. - mondta szinte suttogva, és egy pillanatra megállt bennem az ütő. Nem tudtam mit akar ezzel mondani, de aztán leesett.
- És?
- És? Maga szerint ez csak ennyi? Gondolja el magát az én szerepemben. Milyen lenne? - kezdett el kiabálni.
- Először is, kérlek szépen tegezz. Utálom hogyha magáznak. Még csak 26 éves vagyok. Szólíts Louisnak. Másodszor pedig tudom hogy nehéz, de ki kell tarts a végsőkig. Ez nem egy olyan dolog amin tudsz változtatni,csak ha letagadod, de abból nem fogsz jól kijönni úgysem.
Bólintott egyet, majd csöndben felállt, és kifelé indult.
- Harry! Itt ne felejtsd a papírt! - mondtam és nyújtottam felé az igazolást a mai napra - Ja és még valami. Nincs kedved délután eljönni velem és...a barátnőmmel eljönni korcsolyázni? - kérdeztem, ő pedig kicsi vigyorral az arcán bólogatott - Akkor majd itt a suli előtt 4kor találkozunk mosolyogtam, ő pedig elhagyta a szobát...

3.rész - Harry szemszöge

3.rész (Harry)

Másnap délután otthon feküdtem az ágyamon és nem tudtam elhinni, hogy hozzám szólt az a fiú vagy is a tanár. Úristen. Hihetetlen hogy látta, hogy nincs minden rendben. Nem tudok másra gondolni csak rá. Annyira tetszik. De a tanárom. Ez így nem lehetséges. Miért vagyok ekkora szerencsétlenség? Vannak barátaim és én nem becsülöm meg őket. Nem értem mi van velem. Borzalmas érzések kavarognak bennem. Nem tudom mit érzek. csak gondolkodom és gondolkodom. Nem tudom hol a vég.
- Harry, jöttek hozzád! – kiáltott anya a konyhából.
Lerohantam a lépcsőn, felvettem a cipőm a kabátom és kimentem a kapuba. Conor háttal nekidőlve állt a kapuban. Ma nagyon összevesztem vele.
- Veled meg mi a f@sz van? Mi bajod volt ma? – kérdezte dühösen. Na igen még senki sem tudja hogy biszex vagyok anyán kívül. Nem akartam elmondani mert féltem hogy akkor ő is elpártol mellőlem és nem lesz senkim. Csak ő az aki itt van nekem és aki a legjobb barátom.
- Figyelj, valamit nem mondtam el. Nem akartam mert féltem hogy akkor már nem leszel a barátom. De már mind1 úgy hogy elmondom. – próbáltam felvezetni…
- Ne szívass már haver. Mondjad. Nyugi már itt vagyok. – próbált nyugtatni de ideges voltam. Nehéz volt elmondani.

Bementünk a házba intettem anyának és felmentünk a szobámba. Conor leült a fotelbe és pedig az ágyra. Dörzsöltem a kezem és nem tudtam mit mondani. Nem jöttek a szavak és az volt bennem hogy h most ezt elmondom akkor mindennek vége.
- Hallod, mondjad már parázok. baj van? beteg vagy? – kezdett ő is ideges lenni. Nem kicsit.
- Jó oké. Egy szó….Biszex vagyok. – és kimondtam. beletemettem az arcomat a kezembe és nem gondoltam semmire nem tudtam semmit. Hallottam hogy becsapódik az ajtó és amikor felnéztem Conor már nem ült ott.
Hát ezt megcsináltam. Tudtam hogy nem kellett volna elmondani. Lefeküdtem és elkezdtem sírni. Miért nem hallgatok az eszemre? Anya bejött a szobámba és kérdezgette hogy mi történt. Elmondtam neki hogy már Conor is tudja az igazságot, de anya nem szólt semmit csak megölelt. Aznap este sírva aludtam el és nem akartam másnap iskolába menni. Nem akartam hogy Conor úgy nézzen rám mint egy idegenre. Féltem nagyon féltem.

2.rész - Louis szemszöge

2.rész ( Louis)

Reggel miután elkészültem, öltöny, nyakkendő, jól zselézett haj és egyebek, beültem az autómba, és elutaztam az iskoláig. Egész reggel hulla fáradt voltam, de amint beléptem a kapun, a testem megtelt adrenalinnal. Új iskola, új diákok. Felemelt fejjel végigsétáltam a folyosón, ahol több klikkben álltak a fiatalok. Páran oda is szóltak nekem, de nem törődtem velük, csak megjegyeztem az arcukat. Mikor felértem a 125ös terembe, benyitottam, ahol már pár diák várakozott. Leültem a tanári asztalhoz, és leraktam a táskámat. Szerencsére szinte tudomást sem vettek rólam, csak összesúgtak hogy ki lehetek. Hátradőltem és vártam hogy kezdődjön az óra. A csengő megszólalt, és belépett az igazgató is a terembe. A gyerek egyből elhalkultak és vigyázz állásban ácsorogtak a padjuk mögött.
- Jó reggelt - mondta, a gyereke pedig utánozták - Szeretnélek köszönteni titeket az iskolában. Remélem jól telt a hétvége. Szeretném bemutatni az új biológia segéd tanárt. Legyetek kedvesek vele - mondta, és köszönés után el is távozott. Ezek után rám hagyta az osztályt.
**
 Amint vége lett a sulinak startoltam ki az épületből és vettem elő a telefonomat. Egyik legjobb barátomat, Cassy-t felhívtam, hogy jöjjön velem korcsolyázni, ő pedig egyből belement.
A délután gyorsan eltelt, nagyon jól éreztük magunkat. Elhülyéskedtünk. Korcsolyázás után meghívtam őt egy forró csokira és haza kísértem. Miközben én is hazafelé sétáltam észrevettem egy srácot előttem, aki lehajtott fejjel sétált és zenét hallgatott. Kikerültem őt, és gyors tempóban indultam meg a házam felé.
**
Másnap mikor beértem a suliba az egyik 10.es osztállyal kezdtem. Szépen lassan beszállingóztak a terembe, majd észrevettem a leghátsó sorban azt a srácot, aki tegnap előttem sétált, mellette pedig azt a srácot, aki beszólt nekem első nap. Persze mikor meglátott a szíve is megállt dobogni. Arca elvörösödött, és lehajtott fejjel bámulta a padot. Elvigyorodtam, majd megkezdtem az órát. Megismerkedtem mindenkivel, és összebarátkoztam velük. Szerencsére nem volt ellenükre a közvetlenségem. Óra végén mindenki elindult ki, de mikor a göndör fiú, mint kiderült Harry, odaért az ajtóhoz megállítottam. Mikor mindenki kiment becsuktam az ajtót, és leültettem.
- Mi a problémád? - tettem fel egyből a kérdést, ő pedig ijedten nézett rám. - Úgy értem, miért van ilyen rossz kedved? Miért érzed magányosnak magadat, hogyha ott vannak a barátaid?
- Nem tudom - mondta.
- Figyelj Harry, láttalak tegnap és ma is. Nem mondhatod hogy nincs semmi ilyesmi problémád - mondtam, mire ő kicsit ideges lett.
- Nem tudom mit akar Tanár úr, de engem ezzel hagyjon békén kérem szépen. Megoldom magam hogyha problémám van - mondta és kiszáguldott a teremből...

1.rész - Harry szemszöge

1. rész (Harry)

Egy újabb nap. Reggeli kávé pogácsa egy alma és irány a suli. Felkaptam a táskám és elindultam. Suliba menet sokat szoktam gondolkozni elég hosszú az a 30 perc, és ez ma is ugyanígy történt. Az emberek csak azt látják, hogy egy 18 éves srác lehajtott fejjel megy az iskolába. Minden ember ezt gondolja a legegyszerűbbet. Miközben teljesen más van e mögött. A suli környékén özönlöttek a diákok, mint minden reggel. Klikkekben gyülekeztek a suli udvaron. Én is megtaláltam az osztályom egyik felét. Pacsiztam a többiekkel aztán elkezdtek sztorizgatni, ki mit csinált a hétvégén és milyen jó buli volt. 

Conor

Szerettem az osztályom, de még is volt bennem egy érzés hogy nem tartozom közéjük. Én csak ott álltam és hallgattam a sztorikat és néha-néha mosolyogtam, ha megkérdezték – Igaz, Harry?- Aztán mikor meghallottuk a csöngőt bementünk és leültünk a kémia terembe. Középen sorban egy-egy csap van és én pont leghátul ülök a csap mellett, Conor mellett. Ő a legjobb barátom. Kis korunk óta ismerjük egymást. Az ovitól kezdve együtt járunk mindenhova. Ő mindent tud rólam és én is róla. Amikor kezdődött volna az óra belépett az osztályfőnök az ajtón és elpapolta, hogy a házirendben új dolgok vannak blahblahblah. Unalmas volt. Aztán kiment mi meg szenvedtünk 45 percet. Az egész nap arról szólt, hogy egyik teremből a másikba járkáltunk közben szólt a suli rádió egy-két jó zenével. Aztán jött a kaja szünet. Conor, Charlie és én leültünk egy asztalhoz és ott ebédeltünk. Nagyon sok szép lány van a sulinkba csak egy a baj hogy nem minket néznek meg hanem Brad csapatát. A tipikus menő srácok a suliba. Ebéd után még volt 2 óránk egy fizika és egy matek utálom mind a kettőt. Aztán hazamentem. Otthon ledobtam a táskám és felmentem a netre. Olvastam minden félét twitter,facebook ami csak lehetséges, aztán megszólalt a telefonom. Conor volt.
- Szia. Mizu? – szóltam bele a telefonba
- Harry láttad az a dögös csajt ma az ebédlőbe? – kérdezte
- Nem. Kellett volna? – tényleg nem emlékszem arra a csajra bár hogy őszinte legyek nem csak a csajokat néztem hanem a pasikat is.
- Igen kellett volna. Találtam róla képeket. Átküldöm nézd meg. – annyira izgatottan mondta és én nem értettem miért kell ennyire boldognak lenni.
- Oké. Kösz! – mondtam és kinyomtam a telefont.
Tanultam 20 percet keddre aztán elmentem otthonról. Magam sem tudtam hova megyek csak mentem. Tél volt és esett a hó. Elhaladtam minden üzlet mellett ahol az emberek ruhát próbáltak, kávézókban ültek és beszélgettek, volt aki fodrásznál ült de nem láttam olyan embert aki egyedül nagykabátban barangolna, magamon kívül. Csörgött a telefonom de nem vettem fel. Aztán leültem egy padra a kis tó mellett. Ott volt a közelben és szerettem ide járni. Volt egy kis eldugott része az egész mindenségben fent a fán amit még Conorral építettünk oda akkor szoktam menni amikor gondolkoznom kell. És azt csak mi ketten tudjuk. Most úgy éreztem csak le kell üljek. Néztem a befagyott tavat amin volt pár ember akik korcsolyáztak. Volt egy nagyon helyes fiú akit egész végig néztem. Nem tudtam levenni róla a szemem. Ő jól érezte magát egy lánnyal és nem figyelt rám. Csak egyszer nézett rám utána elkapta a fejét. Hazafelé egész végig azon a fiún gondolkoztam. Volt egy fajta kisugárzása amit nem tudtam hova tenni. Otthon csináltam egy forró kakaót magamhoz vettem a könyvem és olvastam. Este 8-kor hazaért anya aki egész nap dolgozott. Elment fürdeni bekapott két falatot aztán bealudt a kanapén. Én is felmentem a szobámba és lefeküdtem. Aznap este azzal a fiúval álmodtam.